Egy közös ház - Fotókiállítás a Pannonhalmi Főapátságban

Hét ház, hét képes történet a Pannonhalmi Főapátság kiállításán; Ajpek Orsi, Kummer János és Ujvári Sándor fotográfusok fényképein.

Vajon van-e közös pont egy vidéki városháza alagsorában működő súlyemelő klub, a háromezer embernek otthont adó óbudai „faluház”, egy alföldi motorvonat, egy faluszéli református drogterápiás otthon, egy kisvárosi romkocsma, egy négygenerációs kertvárosi családi ház vagy éppen a dunai horgászokat tömörítő Facebook-csoport között?

Pannonhalma ezeréves apátságának legújabb tárlata erre próbál meg válaszokat keresni. Hét ház, hét képes történet egy különleges fotókiállításon; Ajpek Orsi, Kummer János és Ujvári Sándor fotográfusok fényképein. A Főapátság koncepciója és mecenatúrája révén megvalósuló kiállítás címe a 2017-es évad mottójához igazodva: Egy közös ház.

„Ugyan min múlik, hogy megszeretünk és magunkénak érzünk-e egy teret? Az épületet tervező építészen, a bútorokat készítő iparosokon, vagy hogy működik-e a légkondicionáló? Környezetünket igyekszünk saját igényeink szerint formálni, de környezetünk is folyamatosan visszahat ránk és alakít bennünket. Vajon mennyi pletyka hangzik el egy fodrászszalon négy fala közt? És mennyi dalt hallgatnak végig a fürdőszobacsempék? Van-e olyan házibuli, amely nem a konyhában végződik? Mellém ül-e a vonatra most felszálló lány? Tényleg jobban esik-e a kávé a törzshelyemen?” (Virágvölgyi István, az Egy közös ház című fotókiállítás kurátora)

„Az idegenségben és az otthontalanságban Isten népének otthonai lehetnek azok a helyek, amelyek átalakítják a várost. Azok a helyek, amelyekben lemondanak a gyanakvásról, amelyekben feladják a félelmet, amelyekben hiszik, hogy ember ember mellett otthonra találhat. Nincs ez ma sem másként. Egy családi ház, egy edzőterem, egy városháza, a konkrét folyó és a virtuális tér, egy társasház, de még egy motorvonat is az idegenségbe oltott otthon lehet. Közös ház – nem a jól megépítettsége miatt, hanem azért, mert a benne összetalálkozó emberek egyfajta irracionális bizalommal néznek egymásra. Ez Isten irracionalitása, amely a képek tanúsága szerint már elkezdte átalakítani a világot.” (Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát)

A kiállítás 2017. március 22. és november 10. között, a főapátság nyitvatartási idejében, ingyenesen látogatható. A kiállításhoz megjelenik egy magyar és angol nyelvű, 118 oldalas, a tárlat összes képét tartalmazó katalógus is, amely megvásárolható a főapátság ajándékboltjában.

Az alábbiakban Virágvölgyi István kurátor bevezetője olvasható.

„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van.” Hamvas Béla

A NASA itt látható szatellitképén csak a Föld éjszakai mesterséges fényei látszanak, amelyek a domborzat nélkül is tökéletesen kirajzolják Földünk fontosabb kontúrjait. Minden egyes fénypont olyan közös házakat rejt, amelyek otthont adnak a legkülönbözőbb emberi közösségeknek, hiszen ösztönszerűen éljük életünket ilyen közös hajlékokban világszerte.

A fények mögött felsejlik egy falu vagy város, bennük kifőzdék, színházak, templomok, üzemek, diszkók, lakótelepek, iskolák, kollégiumok, kórházak, plázák, börtönök, pályaudvarok, hotelek, mozik, sportközpontok – és még hosszan lehetne sorolni, hiszen a legtöbb ház azért épül, hogy kisebb vagy nagyobb, átmeneti vagy tartós, kényszerű vagy magunk választotta közösségek töltsék meg a négy faluk közötti teret. Ezeket a helyeket pásztázzák fotósorozataink.

Ugyan min múlik, hogy megszeretünk és magunkénak érzünk-e egy teret? Az épületet tervező építészen, a bútorokat készítő iparosokon, vagy hogy működik-e a légkondicionáló? Környezetünket igyekszünk saját igényeink szerint formálni, de környezetünk is folyamatosan visszahat ránk és alakít bennünket. Vajon mennyi pletyka hangzik el egy fodrászszalon négy fala közt? És mennyi dalt hallgatnak végig a fürdőszobacsempék? Van-e olyan házibuli, amely nem a konyhában végződik? Mellém ül-e a vonatra most felszálló lány? Tényleg jobban esik-e a kávé a törzshelyemen?

Az üres terek a kezünk nyomán helyekké formálódnak, és legtöbbször észrevétlenül alakítják mindennapjainkat. Fotóinkon keresztül egy vidéki városháza alagsorában működő súlyemelő klub, a háromezer embernek otthont adó óbudai „faluház”, egy alföldi motorvonat, egy faluszéli református drogterápiás otthon, egy kisvárosi romkocsma és egy négygenerációs kertvárosi családi ház falai közt élő közösségek életébe pillanthatunk be. A felsoroltakhoz képest még mindig új területnek számít az egyre nagyobb hangsúlyt elnyerő virtuális tér, ahová a dunai horgászokat tömörítő Facebook-csoport posztjai kalauzolnak el bennünket.

A helyszínekhez kapcsolódó portrésorozatainkon keresztül pedig megismerkedhetnek néhány, sokszor a pillanatnyi helyzet által összekovácsolt csoporttal is, akik közös házaink valamely kiemelt pontján találkoznak össze: a ház előtt kutyasétáltatás közben, a nagyi kanapéján, vagy éppen a vonatra várva a peronon.

Amikor új lakásba költözünk, ösztönösen kíváncsiak vagyunk az előző tulajdonosokra, mégsem az az első gondolatunk, hogy összekapcsolódott velük a sorsunk. Pedig távolabbra tekintve, a világ legrégebb óta álló építményének tartott, majd hétezer éve épült franciaországi sírokra, vagy például az idén ötszáz éves reformáció origójának számító wittenbergi vártemplomra gondolva mégis érezzük, hogy a négy fal között van valami megfoghatatlan plusz, amit legtöbbször a hely szellemeként emlegetünk, és ami összeköti az ott megfordult embereket. Pannonhalma ezeréves apátsága alkalommal, szövegkörnyezettel, térrel és hellyel kínál, hogy kicsit távolabbról ránézzünk közös házaink ismerősnek tűnő, de a mindennapokban kevés figyelmet kapó rezdüléseire.

Virágvölgyi István
kurátor


A Shared House

Seven houses in seven picture stories by photographers Orsi Ajpek, János Kummer and Sándor Ujvári presented in an exhibition at Pannonhalma Archabbey
The exhibition is open to the public during regular visiting hours free of charge between March 22 and November 10, 2017. You can read István Virágvölgyi's curatorial statement below.

Curatorial Statement

A Shared House

“Place is not to be confused with space. The difference between space and place is that space has a number while place has a face.” Béla Hamvas

This satellite-photo of NASA shows only the artificial lights of the night on Earth tracing out the important contours of our planet but leaving out the detailed topography. Each and every light marks a spot of shared houses that are home to diverse communities, as we instinctively tend to live in such close proximity of each other all around the world.

Behind the lights there is a village or town with eateries, theatres, churches, plants, discos, blocks of flats, schools, dormitories, hospitals, malls, prisons, railway stations, hotels, cinemas, sport centres – and the list is almost endless since most of these houses were built for smaller or larger, permanent or temporary, obligatory or voluntary chosen communities that fill the space between their four walls. These are the places that are examined in our photo-series.

What is the main reason for which we like a place or we regard it as our own? Is it because of the architect who designed the building, the craftsmen who made the furniture, or the fact that the air-conditioning is functioning? We seek to shape our environment according to our needs but the environment affects us and shapes us too. How many rumours are told between the walls of a hairdresser’s? How many songs are sung to the bathroom tiles? Are there any house parties that do not eventually end up in the kitchen? Will that girl, now getting on the train, sit next to me? Does coffee indeed taste better at my local hangout?

We turn empty spaces into places and very often these places shape our everyday life unnoticed. The photos give a view of life in different communities: a weightlifting club that is run in the basement of a country town hall, a “village house” in Óbuda that provides a home for three thousand people, a multiple unit train in the Great Plain of Hungary, a Calvinist drug-therapy home on the outskirts of a village, a ruin pub and a detached house in the suburbs where four generations of a family live together. In addition to these places the perpetually growing virtual space is still a novelty and in order to guide us through this new realm we are presented with the posts of the Danube anglers’ Facebook-group.

The portrait-series connected to these locations introduce us to a few, sometimes temporarily formed, groups; the members of which have met at some highlighted sites of the common houses: in front of the house while walking the dog, on granny’s sofa, or on the platform, waiting for the train.

When moving to a new flat, we instinctively wonder about the previous owner, yet we rarely think that our fate is interlinked with theirs. Although looking back in time to the oldest known building on earth, the seven thousand-year-old tombs in France or to the centre of the five hundred-year-old Reformation, the Wittenberg Castle Church, we may get the sense that there is more between the walls, something inconceivable, usually it is called the genius loci that link us to all the people who have ever been there before. The thousand-year-old monastery of Pannonhalma provides occasion, context, space and place to look at the seemingly familiar but in daily life rarely observed oscillations of our common homes.

István Virágvölgyi
Curator