Műleírás és restaurátori dokumentáció a pályázati anyag elszámolásának melléklete

Szerző: Ismeretlen festő

Témája: Allegorikus képek, Ltsz. 117; 125.

Kora 17. század.

Származási hely: Lónyai Gyűjtemény

Őrzése: Pannonhalmi Apátsági Gyűjteményi Képtár

Anyaga: Olaj vászon

Mérete: Képméretek 131 x 94. 5 cm

Keretek faragott, aranyozott széles épített díszkeret.

 

Műleírás

A festmények érdekessége, hogy reprezentatív helységek díszítésére szolgáló műtárgyként készülhettek, feltehetőleg valamely belgiumi (?), vagy flamand (?) Vadászház számára.  Művészettörténeti kutatásnak, hosszú kutatómunkának  szükséges fényt derítenie arra, hogy a festmény mely palotának, esetleg vadászháznak falait díszíthette, melyik országban, kinek a megrendelésére készültek. Lónyai Gyűjtemény darabjai, ez lehet egy kiindulópont.

Témájában vadászjelenetet dolgoz fel, a vad elejtését egyik kép drámaian, a másik csendéletszerűen fogalmazza meg,  melyeknek allegorikus olvasata is lehetséges.

A nagy megfigyelőképességről árulkodó, finom, részletező előadásmód mindkét képen.

A két kép feltárt felülete különböző festésmodorról tanúskodik.

 

1.  Az allegorikus kép pár egyik darabja..

Vadászjelenet, sok szimbolikus elemmel. megcsonkított kép.

A kép bal alsó felében egy vadászkutya lép a kompozícióba, lábainál elhullott fehér galamb; a kép átlós jobb felső részén, egy sziklán, megriadt felszállni készülő sas /féle/. A két figura egymás közti viszonya fokozza a kép drámaiságát. A kutya háta felett a táj kinyílik és alkonyi pírral megfestett felhők, és a messzeségben kékes hegyek láthatók. A jelenet természeti közegben van ábrázolva. A táj mély perspektívával, részlet gazdag előtérrel.  Több szimbólumot hordoz. Festői előadásmódja kiforrott.

A kompozíció és annak részletei mesterien megoldottak.

A letisztított, feltárt kép frissen kezelt, helyenként pasztózus, biztos ecsetkezeléssel festett. /főleg az állatfiguráknál pl. madarak lábainál/.

Megcsonkított képméret oka, hogy a két képet méretben is egyforma igen míves keretbe helyezték el.

A teljes feltárás után vált értelmezhetővé a két kép nem egy kéz munkája. A vastag átfestések miatt párdarabnak volt értelmezhető. A téma és az egyforma míves keret tette azzá.

Ez a kép lehet Jan Fyt köre?, vagy követője?

A kép datálása és mester jelölés a feszítőkereten grafitceruzával jelzett, régi szép kaligráfiával írott adat. /Jan Fyt 1611-1661/ Művészettörténeti kutatás szükségességét több szempont indokolja, /analógiák keresése részben megtörtént, de ez kevés, a bizonyításhoz, itt több szempont kutatása fontos, pl. gyűjtemény történeti; ikonográfiai; szimbólumrendszere; életrajzi adatok, ehhez művészettörténész bevonása és kutatás szükséges.

2. Az allegorikus kép pár /?/ másik darabja

Vadászjelenet sok szimbólummal.

A vad elejtését, elbeszélő stílusa szinte „anekdotázó”, melyben fontos szerepet kap a tájképi háttér is.

Baloldalon illatozó, rózsaszínű virágokkal nyíló rózsabokor, szikláról alácsüngő apró levelű folyondár, csakúgy, mint jobb oldalon, az útifű bugák és apró, rózsaszínű mályva virágok mögül, a távolban megcsillanó lápos terület kis tavacskával, fölötte naplemente festette rózsaszínű fellegekkel. Az aljnövényzet, a fűszálak, levélnyelek és erezetek részletező, finom előadásmódjával találkozunk, mely ellentmond mindenfajta feszültség és drámaiság közvetítésének.

Az állatok ábrázolásában szintén nagy gondosságot tapasztalhatunk. Az előtérben látható nagy testű, göndör szőrű, fehér-vörös foltos tarka kutya a nézőnek háttal állva a tekintetet a kép közepe felé irányítja. Mögötte a sziklán kiterjesztett barnás szárnyakkal ölyv (féle) ragadozó madár látható, mely az alatta látható sziklára, mint valami asztalra, vagy „oltárra” terítette piros csőrű zsákmányát, melynek fehér nyaka lefelé lóg, jelezvén, hogy ő az áldozat. A jelenet drámaiságát szinte csupán az elejtett madár égbemeredő vörös lábai és csőre képviselik, oly békés a jelenetet körbeölelő tájábrázolás (a háttérben a kutya lába alatt is láthatunk még elejtett vadmadarakat). Az egész jelenetet inkább a békesség és harmónia jellemzi és nem a vérengző vadászat, a téma inkább beállítottnak tűnik, mintsem hogy érződne a vadászat feszültsége. A jobb felső sarokban gomolygó sötétebb felhők ugyan némileg próbálnak ennek keretet adni és lezárni a jelenetet, de a nyugodt alaphangulatot nem tudják megváltoztatni. Az aprólékosan megfestett növények, állatok nem eseményt, hanem csendéletet mutatnak be.

A mesterre az aránylag nagy méret ellenére inkább a dekoratív, finom részletezés, jellemző, a formák és színek nagyvonalú kezelése.

RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ

 

A műtárgy címe:         Vadászjelenet

Alkotója:                     ismeretlen festő (Jan Fyt köre(?), vagy követője(?)

Kora:                          17. század közepe

Mérete:                       131 x 94.5 cm

Anyaga:                      olajfestmény,   lenvászon hordozón

Díszkeret:                   aranyozott, faragott

Tulajdonos:                Pannonhalmi Apátsági Gyűjtemény Képtára

 

Állapotleírás, restaurálás előtti állapot

1. A kép felülete erősen elszennyezett.

Egy korábbi beavatkozás alkalmával tisztították, helyenként erősen megkoptatták, szakadások ragasztva vannak. És durva festés, átfestés található felette. A táj részben átfestett.

A vászon, egy dublír vászon megerősítést kapott. Jelen állapota igen rossz. Több helyen kiszakadt, / a dublir vászonnal együtt/. Festett felülete erősen kagylós. A védőlakk egyenetlen, elszennyezett, helyenként mechanikus sérülésekkel. A vászon a kép középterében, az alsó felében vízszintes szakadást hordoz, itt a dublír vászon tartja az eredeti hordozót. A szakadás mentén a kép pereg, az eredeti vászon állapota, igen törékeny.

A vakkerete, feszíthető, egy keresztmerevítő hiányzik. A kép a vakkeret mentén megtört, felső résznél hullámos, kemény a korábbi rögzítés miatt.

Feszítő kerete nem eredeti, a korábbi beavatkozással egy időben készülhetett.

Díszkerete: mindkét képnél, egyforma. Faragott, aranyozott, rossz megtartású, kopott, szuvas.

A képfelület erősen elszennyezett, a később felhordott lakk, bevakult, egyenetlen. A kép a korábbi beavatkozásnál helyenként erősen megkoptatott, /sas szárnyak/.

Szakszerűtlen beavatkozás volt. A barnák és vörös színek megkoptatott, durva átfestések, rossz foltozások, javítások találhatók a felületen, több helyen. A tájképi háttér, alkonyi táj átfestett. Több helyen foltozták a vászon kilyukadt felületét. A foltokat átfestették, az eredeti felülettel együtt. Ez a kép is dublírozott, mint a párdarabja, feszítő kerete ezzel a beavatkozással egykorú, méretezése miatt cserére szorul.

A vászonhordozó:

Anyaga finomszövésű lenvászon, melynek hátoldalára dublírvásznat ragasztottak.

Erősen meghullámosodott, kiszáradt, és oxidálódott, az eredeti kép csonkított, a kép a húzószélen folytatódik , alul, felül és bal oldalon. Több helyen szakadt, a dublírvászonnal együtt, korábbi foltozások is találhatók a hátoldalon, a szálak széthúzódtak, meggyöngítve ez által a vásznat..

A vászon elöregedett, kiszáradt és törékennyé vált, a  hordozón a feszítőkeret nyomai  előredomborodtak, a sarkoknál, széleken hullámosodás fedezhető fel, mely a dublírvászon nem megfelelő támasztékára enged következtetni

Feszítőkerete megerősítésre szorul.

Alapozás:

A festménynek vörös bólusz alapozása van, mely áttűnik a lazúros, festett felületen és a kopásoknál..

Az alapozás kötőereje kiszáradt, megrepedezett, helyenként pergésnek indult a festékréteggel együtt,  néhol pergésnek indult, sok helyen kisebb-nagyobb folytonossági hiányok voltak.

A festékréteg:

Kiszáradt, erősen szennyezett, sötét foltokkal tarkított, egyenetlen vastagságú.  A festékréteg néhol pergésnek indult, korábbi javításoknál, foltoknál, durva festékfelhordás történt. A mélyedésekbe beleült a szennyeződés.

A sérülések, pergések, festékhiányok mentén a festett felület folytonossági hiányai észlelhetőek, valamint a sötétbarna felületek nagyfokú kopottsága.

Védőbevonat:

Feltehetőleg több rétegű, erősen megsötétedett, oxidálódott lakkréteg jellemző, mely élvezhetetlenné teszi a képet.

 

3./ A restaurálás menete

1. Tisztítás:

A felületi szennyeződések eltávolítása után a vászon többszöri átmosása lakkbenzinnel történt.

A pergésnek indult részeket zselatinos kezeléssel helyileg rögzítettem.

Az eredeti festékréteg teljes feltárása, az olajfestékkel készült egyenetlen rétegű lakkrétegek és átfestések, a korábbi javítások eltávolítása, teljes tisztítás vegyszerkeverékekkel történt. . (felhasznált vegyszerek: triammónium-citrát vizes oldata , amilacetát, benzilalkohol, cellosolve keveréke, diacetonalkohol, lakkbenzin, aceton, ammónium-hidrogén-karbonát alkoholos oldata, , lakkbenzin,).

2. Konzerválás

A lakktól, átfestéstől megtisztított festmény hátoldaláról a vendégvásznat el kellett távolítani. Az előző beavatkozás során kleiszteres dublírozást alkalmaztak. Ezt a réteget mechanikusan tisztítottam le.

Préselést nedvesítéssel asztalos présben végeztük, majd ezután a vászonhordozó folytonossági hiányainak pótlására került sor. A szakadásokat, kisebb-nagyobb hiányokat,, élbe ragasztással, a húzószéleket üvegselyemmel erősítettük meg.

Az erősen elöregedett, oxidálódott vászonhordozó konzerválása viasz-gyanta keverékével, vákuum-asztalon történt, hogy a meghullámosodott vászon visszakapja eredeti állapotát. Hátoldalára dublírvászon került vizes diszperziójú kötőanyag segítségével. (Planatoll műgyanta)

Az alapozás folytonossági hiányainak tömítését technikai okokból a vákuum-asztalban való préselés előtt alkalmaztuk. Anyaga: fehér színű enyves tömítő-massza.

A megerősített vakkeretére lett felfeszítve a festmény. (Ez a konzerválás befejező fázisa.)

A konzervált, letisztított festményt retusálás előtt lakkoztam, egy biztosította az eredeti felület védelmét és visszaadta az eredeti festmény fénytörését, színeit. (dammár lakk)

3.Esztétikai helyreállítás

A retusálás, a kopott festékréteg esztétikai helyreállítása, beilleszkedő retussal történt, mely a környezethez alkalmazkodott, valamint a kompozíciót zavaró kopásokat és hiányokat eltűntette.  Anyaga: soványított olajfesték.

A  záró lakkozás  retusálás után retuslakkot és matt lakkot használtam (Rembrandt retouching varnish több rétegben). Ez a zárólakk védi a felületet és az eredeti színek fénytörését visszaállíttta

 

RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ


A műtárgy adatai

A műtárgy címe:         Vadászjelenet


Alkotója:                     ismeretlen festő

Kora:                          17. század vége ( ?)

Mérete:                       131 x 94.5 cm

Anyaga:                      olajfestmény,   lenvászon hordozón

Díszkeret:                   aranyozott, faragott

Tulajdonos:                Pannonhalmi Apátsági Gyűjtemény Képtára

 

2./ A festmény restaurálás  előtti állapota

A festményt többször javították, restaurálták. A legutóbbi beavatkozás során dublírvászon megerősítést kapott a vászonhordozó.  Felülete sötét, szennyezett, a többrétegű védőbevonattól megsárgult, a kompozíció nehezen kivehető. A festmény rendkívül kopott. A mű esztétikai élményét nagymértékben rontja a kopott, piszkos felület.

A vászonhordozó:

Anyaga finomszövésű lenvászon, melynek hátoldalára dublírvásznat ragasztottak.

Erősen meghullámosodott, kiszáradt, és oxidálódott, húzószélei nagyon meggyengültek elvékonyodtak, a szálak széthúzódtak, meggyöngítve ez által a vásznat. Felületén kisebb folytonossági hiányok, szálszakadások, ill. foszladozások voltak láthatók.

A vászon elöregedett, kiszáradt és törékennyé vált. A régi dublírvászon ugyan valamiféle tartást biztosított hátoldalról, de a megereszkedett hordozón a feszítőkeret nyomai mégis előredomborodtak, a sarkoknál, széleken hullámosodás fedezhető fel, mely a dublírvászon nem megfelelő támasztékára enged következtetni.

A feszítőkeret:

A fenyőfából készült feszítőkeret több helyen elrepedt, sérült, funkcióját nem tudja ellátni, cserére szorult.

Alapozás:

A festménynek vörös bólusz alapozása van, mely áttűnik a lazúros, festett felületen és az egész kompozíciónak meleg színhatást ad ezáltal.

Az alapozás kötőereje kiszáradt, megrepedezett, helyenként pergésnek indult a festékréteggel együtt (szélek, kisebb hiányok). A festékréteg néhol pergésnek indult, sok helyen kisebb-nagyobb folytonossági hiányok voltak.

A festékréteg:

Kiszáradt, erősen szennyezett, sötét foltokkal tarkított, egyenetlen vastagságú, néhol lazúros, másutt vastag ecsetvonásokkal traktált.  A festékréteg néhol pergésnek indult, sok helyen kisebb-nagyobb folytonossági hiányok voltak. A mélyedésekbe beleült a szennyeződés és a helyenként vastag olajfestékkel történt javítások rétege.

A sérülések, pergések, festékhiányok mentén a festett felület folytonossági hiányai észlelhetőek, valamint a sötétbarna felületek nagyfokú kopottsága. A kopottság az háttér sziklás részeire, a kutya szőrére és a körülötte lévő sötétebb területekre, alsó harmadban, valamint a lazábban kezelt háttéri részleteken volt látható. A kompozíció egyes elemei élvezhetetlenek voltak, egyrészt a kopottság, másrészt a rendkívüli módon megsötétedett festék- és lakkréteg miatt. Apró kitöredezéssel, hiánnyal volt tele a felület sok helyen.

Védőbevonat:

Feltehetőleg több rétegű, erősen megsötétedett, oxidálódott lakkréteg jellemző, mely élvezhetetlenné teszi a képet.

A korábbi beavatkozások:

Többízben javíthatták, dublírozták, a hiányokat enyves krétával tömítették.

A lepattogzott, hiányos festékréteget olajfestékkel, sokszor nagy területeken átfestve és lefedve ez által az eredeti festményt, megváltoztatva felületének bársonyosságát.

A finom indákat és növényi részleteket vastag átfestés takarta. Durván átkenték vastag rétegben a felső részen látható felhőgomolyagot, letakarván a szikla felső záródását, valamint a rózsabokor egyes leveleit.

Az egész háttér felső részét narancssárgából induló sötétkék árnyalattal kenték át, ezzel próbálták palástolni a festmény nagymértékű kopottságát. E módszerrel a mű szépségéből sokat vesztett, nem jutott levegőhöz a kép.

Jelentős mértékben megváltozott a mű eredeti tónusa, a kompozíció részletei helyenként kivehetetlenek voltak. A színek elvesztették eredeti tónusértéküket, sötétek, szennyezettek, kopottak lettek.

Az egész mű alaptónusa oly mértékben megsötétedett, hogy esztétikai élvezhetősége csaknem lehetetlenné vált.

 

3./ A restaurálás menete

1. Tisztítás:

A felületi szennyeződések eltávolítása után a vászon többszöri átmosása lakkbenzinnel történt.

A pergésnek indult részeket zselatinos kezeléssel helyileg rögzítettem.

Az eredeti festékréteg teljes feltárása, az olajfestékkel készült egyenetlen rétegű lakkrétegek és átfestések, a korábbi javítások eltávolítása, teljes tisztítás vegyszerkeverékekkel történt, kutatóablakok próbatisztítása alapján. (felhasznált vegyszerek: triammónium-citrát vizes oldata , amilacetát, benzilalkohol, cellosolve keveréke, diacetonalkohol, lakkbenzin, aceton, ammónium-hidrogén-karbonát alkoholos oldata,  etilénglikol, lakkbenzin, zsíralkohol-szulfát, N-Metil-pirrolidon, etilénglikol,).

2. A feltárt mű állapota:

A festmény rendkívül kopott. A baloldalon szinte a felismerhetetlenségig lekoptatták a felmagasodó szikla részeit, eltűntek, szinte csak nyomokban volt felfedezhető, a folyondár, mely a szikláról csüng alá. A kutya körül a barna háttér és a kutya hátsó fele, sötétebb tónusú szőrzete teljesen lekopott. A kutya lába alatt csak nyomokban volt fellelhető az elhullott fogolymadár fehéres feje, tollai, annyira lekoptatták, átfestették ezt a részt is. A felhőzet sötétebb részei, melyek lazúrosabban voltak eredetileg kezelve nagyrészt eltűntek. Szinte élvezhetetlenné vált a festmény. Az előző beavatkozáskor olyan vegyszeres tisztítást alkalmaztak, melynél nem vették figyelembe a lazúrosan festett részek finomságát. Megsértették a festmény epidermiszét. A megmaradt részek viszont fellélegeztek a vastag átfestés alól, finomságukkal, szépségükkel megsejtetve az eredeti festmény esztétikáját.

3. Konzerválás

A lakktól, átfestéstől megtisztított festmény hátoldaláról a vendégvásznat el kellett távolítani. Az előző beavatkozás során kleiszteres dublírozást alkalmaztak. Ezt a réteget mechanikusan tisztítottam le.

Préselést nedvesítéssel asztalos présben végeztük, majd ezután a vászonhordozó folytonossági hiányainak pótlására került sor. A szakadásokat, kisebb-nagyobb hiányokat, húzószéleket hasonló szövésű vászonnal egészítettük ki, élbe ragasztással, a húzószéleket üvegselyemmel erősítettük meg.

Az erősen elöregedett, oxidálódott vászonhordozó konzerválása viasz-gyanta keverékével, vákuum-asztalon történt, hogy a meghullámosodott vászon visszakapja eredeti állapotát. Hátoldalára dublírvászon került vizes diszperziójú kötőanyag segítségével. (Planatoll műgyanta)

Az alapozás folytonossági hiányainak tömítését technikai okokból a vákuum-asztalban való préselés előtt alkalmaztuk. Anyaga: fehér színű enyves tömítő-massza.

Az újonnan elkészített vakkeretre felfeszítettük a festményt. (Ez a konzerválás befejező fázisa.)

A konzervált, letisztított festményt retusálás előtt lakkoztam, így a restaurált festett felület eredeti hamvas jellegét, sötét színeinek mély tónusát visszakaphatta. (dammár lakk)

4.Esztétikai helyreállítás

A retusálás, a kopott festékréteg esztétikai helyreállítása, beilleszkedő retussal történt, mely a környezethez alkalmazkodott, valamint a kompozíciót zavaró kopásokat és hiányokat eltűntette. A hiányzó részeket mértéktartóan rekonstruáltam, ahogy az ábrázolás megkívánta, (a tájképi háttér, a bokrok, a növényzet, és felhőzet visszaállítása, a lekopott részletek, kutyaszőr, tollak, virágszirmok, szikla, modellálása lehetőség szerint). Anyaga: soványított olajfesték.

A  záró lakkozás  retusálás után retuslakkot és matt lakkot használtam (Rembrandt retouching varnish több rétegben). Ez a zárólakk védi a felületet és az eredeti színek fénytörését visszaállítja.

 

Díszkeretek állapotfelmérése restaurálás előtt

A keretek leírása: faragott, aranyozott széles, épített díszkeret.

Kora a 19. sz. első fele.

Mérete: belső falc méret: 131 x 94. 5 cm a szélessége 17. 5cm.

Anyaga: az alapkeret borovi fenyő, a faragott levélsor hársfa-

Vékony alapozáson matt és fényarany.

Állapotfelmérés:

A 117 és 125 leltári szám alatt őrzött két Vadászcsendélet, /allegorikus képek/ míves keretének, állapotfelmérése:

- Épített, faragott, aranyozott keretek, szerkezete meggyengült.

- Faanyaga rovarfertőzött

-Felülete, megkopott arany, sok kipergéssel. /nedves tisztítás, takarítás eredménye/

A keretek leírása:

- faragott, aranyozott széles, épített díszkeret.

- a szerkezeti rész borovi fenyő.

- a faragott levélsor díszítés hársfa.

- a lapos belső részen alapozásból felrakott térkitöltő dekoratív elem, ornamentika van.

- alapozása vékony, sérült

Helyreállítás menete:

- A felületet meg kellett tisztítani; a finom pergéseket zselatinnal meg kellett kötni. /visszavasalás/.

- Az arany tisztítása  után Paraloid B72 műgyantával konzerválva lett a krétás alapozás és a gombás, rovarkárosodott faanyag.

- A szerkezetétnek megerősítése, faipari ragasztóval történt.

- Az alapozás hiányainak pótlása /enyves krétával, ecsetelve//

- Aranyozás alá a felület előkészítése

-Aranyozás, Schmincke arannyal /akvarell/ és kagylóarannyal lett retusálva.

A polírozott felületeken a kagylóarany fel lett polírozva.

Az egész felület Thalens retuslakkal lett védve.

Ajánlott tárolási mód, 20◦C mellett 45-60% páratartalom. Kerülni kell a sugárzott hőt, ablakon erősen beömlő napfényt.

 

A restaurálás folyamataiban rész vettek Szentgyörgyi Edit restaurátor művész, T Szabó Marianne restaurátor művész, Takácsy Gábor konzervátor és Molnár László keretrestaurátor.

 

Szentgyörgyi Edit

Restaurátor művész

Budapest, 2011. március