Véget ért a tanév

Az idei tanév eredményei, díjazottjai és mindazok, akiknek a munkáját megköszönjük itt olvashatók. A 12.-es évfolyam érettégi vizsgája pénteken érvéget.

 

tovabb

Orgonaszentelés június 1-jén

A gimnázium új gyakorlóorgonáját Várszegi Asztrik főapát úr áldja meg június 1-jén, vasárnap, 17:35-kor a főmonostor Káptalantermében. Az Orgonapont rendezvénysorozat keretében a szentelést követően rövid koncertre kerül sor, amelyben Kiss Zsolt tanár úr és Rácz Boldizsár bemutatják a hangszer megszólaltatási lehetőségeit. Szeretettel várjuk minden kedves vendégünket. Részletes program alább.

Műsor:

J.S. Bach: Wer nur den lieben Gott lässt walten BWV 642
J.S. Bach: d-moll prelúdium és fúga BWV 539
J.S. Bach: e-moll szonáta 1. tétel BWV 528/1
J.S. Bach: a-moll concerto 1. tétel BWV 593/1
J.S. Bach: Erbarme dich
J. Pachelbel-R. Lopes: Canon
Liszt Ferenc: Offertorium
Emil.RuleZ! Hello.Tourist!
 

Fellépők:

Kiss Zsolt orgonaművész az orgona tanszak tanára
Gáspár Tünde énekművész
Rácz Boldizsár XI.B (orgona)

Sajátos dísze a Káptalanteremnek z új, két manuál pedálos gyakorlóorgona. Dinamikus homlokzatát fasípok alkotják, Meleg tónusú hangzását a 43 vízmm-en intonált sípsorainak megszólalása adja. A napi oktatás és gyakorlás mellet az orgona kamarazenélésre is alkalmas. Ez a hangszer is Takács Péter orgonaépítő mester tervei alapján készült.

Diszpozíciója:

I. Manuál: Rohrflöte 8'
Spitzflöte 4'
II. Manuál: Holzgedackt 8'
Principal 2'
Pedal Subbass 16 '

 

tovabb

Interjú Barcza István tanár úrral a tornacsarnokról

Interjút készített a kisalfold.hu Barcza István tanár úrral a tornacsarnok építésének jelenlegi állásáról. Az interjú megtekinthető itt.

 

tovabb

Év végi zenei programok

A tanév végén rendkívül bőséges zenei program áll előttünk: orgonaszentelés, vizsgák, növendékhangverseny, pizzázás. A részletes program az alábbiakban olvasható.

 

május 31. szombat

 

 

10:30

 

Aranymise (két orgonával, énekel a kórus)

 

június 1. vasárnap   10:00 Orgonapont - Konventmise
   

17:00

 

Orgonapont - Vesperás és orgonaszentelés

 

június 3. kedd   15:00 Magánének vizsga
   

16:00

 

Zongoravizsga

 

június 4. szerda   14:30 Liturgikus orgonajáték vizsga
   

16:30

 

Egyházzene hangverseny

 

június 5. csütörtök

 

 

14:30

 

Növendékkoncert

 

június 11. szerda   16:00 Orgona növendékkoncert
    17:00 Pizzázás

 

tovabb

Velkey Ferenc péntek esti előadása

2014. május 16-án 20.00 órakor a Gimnázium Teleki-termében
 

Velkey Ferenc
egyetemi docens (Debreceni Egyetem)
tart előadást
 

A legnagyobb magyar.
A reformkor „nagyjai” a kollektív emlékezetben
címmel.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

tovabb

Újabb tanulmányi eredmények

Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Versenyen Drozdík Álmos 9., Telek András 10. lett, Topa Lukács kiemelt dicséretben részesült. A "Tiszán innen-Dunán túl" országos népdaléneklési minősítő versenyen a Tóth Domonkos, Tóth Péter (10.B), Cseh Barnabás, Surányi András (11.B) alkotta "Bencés Kisegyüttes" ezüst minősítést kapott. Gratulálunk!

 

 

tovabb

Ballagás

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium XII. évfolyamának ballagási ünnepélyére 2014. május 1-jén 12.30-kor került sor.  Képes beszámoló itt található, Kovács Márton (12.B) búcsúbeszéde pedig alább olvasható.

 
Iskolánk egyik kiemelkedően fontos eseménye a ballagás, amely négy illetve hat évnyi diákélet lezárását és összegzését jelentheti diákjaink számára. Másfelől - egy pillanatfelvétel erejéig - bemutatja, megjeleníti iskolánk életét számos rokon, barát, ismerős előtt, akik számára ez a pillanatfelvétel a Pannonhalmáról szerzett egyetlen benyomás is lehet.

Az ünnepet szeretnénk bencés hagyományainknak megfelelően méltóan és egyszerűen végezni. A ballagó diákok által bejárt út a diákévek legfontosabb állomásait veszi sorba. A diákkápolnából indul, s az iskola folyosóin keresztül a monosor udvarára, majd a torony előtti térre vezet. Az itteni ünnepséget követően a Bazilikába mennek ballagóink, hogy a hálaadó imádságot követően, virágjukat az oltárra helyezve a bazilika nyitott kapuján keresztül kilépjenek az életbe.

Az alábbiakban ballagási beszédek olvashatók.

 

 2014 - Kovács Márton

A nap ugyanúgy süt, mint annyiszor máskor itt a bástyán. Most mégis nehezen hiszem, hogy ez ugyanaz a nap lenne, mint ami eddig figyelt minket. Ő barnított le a nyáron, majd nézte végig, ahogy elköszönünk szüleinktől a keresztnél. Ő világította meg a kispálya vörös burkolatát és fagyos sétáinkat a várkörön. Ha mindezt ilyen barátságosan szemlélte, most miért süt a szemembe? Még nehezebb elhinni, hogy mindent látott már. Hogy nincs új a nap alatt. Hiszen mi, kedves 12. évfolyam, ma ballagunk el Pannonhalmáról először és utoljára. 

A búcsúzást még mindig nem tudtam megszokni, pedig sokat gyakoroltuk már. Legjobb lenne egyszerűen túl lenni rajta. Majd a busz ablakából integetni, mint annyiszor. Elkerülve az utolsó esetlen mondatokat követő csendet, mert mégis csak kell valami megnyugtatót mondani. Például, hogy vigyázok magamra, majd írok, gondolok rád. Jobb lenne most is egyszerűen tovább állni, azzal a megszokott tudattal, hogy úgy is megint találkozunk. De most itt a félelem, hogy talán mégse. Valahogy sokkal könnyebb azt mondani, Isten hozott, mint azt, hogy Isten veled. Megértjük-e egymást évek múlva is úgy, ahogy most? Újra lehet kezdeni a félbehagyott mondatokat?

 Biztos vagyok benne. Megértjük majd egymást. Mert ebben a hat, négy évben mind megtanultunk pannonhalmiul. Ezt a furcsa nyelvet, még ha kicsit akcentussal is, de már folyékonyan beszéljük. Pannonhalmiul beszélgetünk az ebédre várva, így írnak a zöld táblára, levelezünk stúdiumon. Így visszük le a szemetet, súgunk az órákon, még a zigazagát is pannonhalmiul üvöltjük az AB focimeccsei alatt. Ilyenkor úgy érzem ezen a nyelven, csak ordítani, vagy suttogni lehet. 

És nem csak megértjük azt, ami körülöttünk történik, hanem mesélni is tudunk róla. Például a tanárokról. Szép lassan kezdtük kihallani mondataik mögül azok valódi értelmét. Egyre kevesebbszer háborodtunk fel, hogy „ebből az órából megint semmit nem értettem”. Persze ők is csak tanulják a nyelvet, vannak, akik már évtizedek óta, vannak, akik idén kezdték az intenzív nyelvkurzust. Mostanra tudok annyira én is pannonhalmiul, hogy rácsodálkozom néha kiejtésükre, pontos mondataikra. Azokra a finomságokra, amikhez nem elég a nyelvérzék, odafigyelés is kell. Amikor nekünk mondja, és mégis érzed, csak neked szól. Egy egyszerű „hogy vagy?” mögötti aggódásról beszélek most. A szemrehányás közbeni cinkos mosolyról. Mert akármit tehetek, mégis csak egy nyelvet beszélünk.

 Szünetekben az otthoniak is megtanulhattak pár szót. Nálunk például a boltos néni tudja, hogy a laudetur Jesus Christus magyarul azt jelenti, hogy kezit csókolom. S megértően rábólint, hogy szervusz. 

A kedvenc pannonhalmi szavam a szabadság. Tudom, hogy vannak, akik meglepődnek ezen, volt egy idő, amikor én is szentül meg voltam győződve, hogy a Bakonyt a bencések emelték, hogy ne lássak hazáig. Ez a pannonhalmi szó, ’szabadság’ nyersfordításban magyarul így hangzik: vedd észre. Amikor kézen fogva megmutatják neked azt, amiben eddig térdig álltál: hogy eldönthesd beúszol-e a mélybe. Hogy meddig úszunk, még nagyon sokára derül ki. A pannonhalmi nyelv szépsége igazából az, hogy ilyenek vannak benne. Hogy a szabadság szó jelentése a prefektusi szobától az óceán túlpartjáig tart. 

Megkérdezhetnétek, miért jó megtanulni pannonhalmiul. Kevesen beszélik, nincs belőle nyelvvizsga, tehát az érettségin pluszpont sem jár érte. Teljesen igaz, pannonhalmiul nem kell megtanulni. Tulajdonképpen nem is lehet, mert ez a nyelv nem létezik, mi találtuk ki. Nincsenek külön szavai, nincs saját nyelvtana. Most is magyarul beszélek, mind értitek. Csak mi vagyunk itt együtt, még egy darabig. Mi voltunk itt. Rohantunk a főlépcsőházban, elfutva a stúdiumok, a zöld tábla, a szemetet alig bíró hetedikesek mellett, ki a főkapun le a várkörre, hogy elkezdjük Boldogasszony-köreinket, a fektetett nyolcasok végtelenjét. A szerda esti filmre nem mentem el, de elmesélted, majd én a péntek estét. És amikor nincs mit mondjunk egymásnak, mert minden történetet hallottunk már: még a csöndben is pannonhalmiul hallgatunk.

 Ebben a nyelvben a mondatok általában éssel kezdődnek. Sőt vannak olyanok, nem is kevés, amelyek éssel fejeződnek be. Talán ezért nem lehet igazán pannonhalmiul elköszönni. Isten veletek. És…

 

 

2011 - Bolvári Ferdinánd Máté

Mi az idő?... Titok - léttelen és mindenható. (…) Az idő tevékeny, igei jellege is van, érlel és „időzít”. Mit időzít? Változást. A most nem akkor, az itt nem ott, mert a kettő közt mozgás van. Mivel azonban a mozgás, mellyel az időt mérjük, körben jár, s önmagába záródik, ezt a mozgást és változást szinte éppúgy nevezhetnők nyugalomnak és mozdulatlanságnak, mert az akkor állandóan megismétlődik a most-ban, az ott az itt-ben.

 
Kedves Diáktársaim, Kedves Tanáraink, Tisztelt Szülők és Hozzátartozók!
 
Thomas Mann kérdése: mi az idő? megidézi a pannonhalmi hétköznapokat. Mikor tavaly olvastam a Varázshegyet, néha olyan érzésem volt, mintha Pannonhalmáról olvasnék. Nemcsak ott, Thomas Mann Varázshegyén telik másképp az idő, hanem itt fent a Dombon is. Itt nálunk van egyfajta monotonitása: hazautazás, egy hónap itt, hazautazás, újra egy hónap… Mindez tarkítva néha egy-egy téli, jobb esetben nyári szünettel. Néhány tizenegy-, tizenkettedik  A-s már úgy beszél a hónapokról, mint a hetedikesek többsége a napokról. Ennek ellenére a legtöbben lehetetlennek tartjuk, hogy bármikor is megszoknánk a helyet. Lehet, hogy éppen formában van a diák, könnyen megy neki a tanulás, úgy érzi, ezzel kitart akár év végéig is: jó bizonyítvány, szülői elismerések… Ám 3 nap múlva osztályfőnöke stúdium helyett túrát szervez, aztán Szent Márton hete, esetleg osztálykirándulás. Ha ezeket mind megúszná, akkor meg ott a farsang, vagy a Szent Benedek.
Megszokni, lehetetlen: mindig jön valami új, valami ismeretlen. Ezek a szokatlan dolgok, különleges események, mozik, előadások igenis meg tudják könnyíteni az életet itt fent. Néha úgy érezni: repül az idő. Lehet, hogy egy hét telt el visszautazás óta, ki tudja? Lehet, hogy kettő, három, a végén kiderül: két hónapja itt vagyok.
Máskor nehezebb az ittlét. Mi, Diákok, mind átéltük már. A tanulás nem megy, a tanár ahelyett, hogy próbálna segíteni, tanítani, azzal foglalatoskodik, hogy ne érezzem jól magam. Az egyik gyerek a nagyhálóban nagyon idegesít, hogy került ez ide?- kérdezem. Nem tudom elképzelni, hogy még egy napot kibírnék a társaságában. Minden nap egy örökkévalóságnak tűnik. Már arra sem emlékszem, milyen színű a szobám. Bezzeg a stúdiumterem mindörökre bevésődött az emlékezetembe. Azok a hosszú órák… azt mondják, hogy csak három óra , de én tudom, hogy legalább háromszor annyi.
Előfordult, hogy egy hónap csak napoknak tűnt, de bizony átéltem már hónapokig tartó napokat is. De ezzel mind így vagyunk. Nem kétséges: az idő nem állandó. Vannak helyek, ahol csak úgy észrevétlenül elfolyik, itt, a Hegyen saját életet él. Lomhasága kihat az emberekre, életereje magával ragad. Pannonhalma erős tér: beleszól az idő áramába, és pár évre minket is kiemel onnan.
De elég az időből, most éppen ballagási beszédet kellene mondanom, ilyenkor szokás búcsút venni és hálálkodni.
Búcsúzni…, nem szeretnék. Még legalább két hónapig itt élünk. Írásbeli érettségik után lesz egy hónap pihenőnk. Persze valószínűsíthető, hogy túlnyomó részét tanulással fogjuk tölteni, de azért kicsit fellélegezhetünk: felén már túl leszünk. Mondják, hogy négy, hat év ittlét után akarva sem lehet szabadulni a helytől. Ezt én még nem tudhatom, de a búcsút akkor is erősnek érzem. Egyelőre a gondolathoz is nehéz hozzászokni, jövőre már nem itt boldogítjuk egymást kedvenc tanárainkkal; valahol máshol leszünk. Talán könnyebb lenne egy szünetről beszélni, ahol kivételesen mi döntjük el, mikor van visszautazás.
Hálát mondani elég problematikus dolog egy diák számára. Csak azt lehet megköszönni, amit komolyan gondolunk, másképp szavunk hitelét vesztené. Így például nem szeretném megköszönni, hogy évek óta szinte minden hajnalban fél hétkor legszebb álmunkból felriasztanak minket. Nem szeretném megköszönni, hogy három éve minden irodalom órán azon izgulhattam, hogy ne én feleljek Zrínyiből. Nem szeretném megköszönni, hogy biológián meg kellett tanulni a Triticum aestivum és társai tudományos nevét. És azt sem szeretném megköszönni, hogy sétaideim többségét a várkörön lihegve edzéssel tölthettem kötelezően fakultatív jelleggel. Talán a felsoroltakból nem tűnik ki, mégis hálás vagyok tanáraimnak. Hálás vagyok a ránk fordított időért. Tudom, hogy minden tettüknek oka és célja volt, bár úgy hiszem, hosszú időnek kell eltelnie, hogy rájöjjünk egy-egy cselekedetük indokaira. Hálás vagyok azért, hogy nem mint diákra tekintettek ránk, hanem, leendő felnőttként kezeltek bennünket. Biztos vagyok benne, ez néhány esetben hihetetlen erőfeszítéseket igényelt. Hálás vagyok azért, hogy támaszt nyújtottak. Ha nem kísérik végig életünk, akkor most többen nem itt érettségiznénk. De a leghálásabb azért vagyok nekik, hogy évek múltán is ők lesznek a közös kapocs, ami összeköt minket, tizenkettedikeseket. Közös múltunk bennük testet ölt.
Tudjuk: itt már nem maradhatunk sokáig, mennünk kell. Hogy hova tartunk, az bizonytalan, nem tudjuk, hogy alakul további sorsunk. Ebben a bizonytalanságban múltunk megelevenül, egész ittlétünk, mint egy álom, felidéződik. Viszont a révületben nem maradhatunk örökké, eljött az ébresztő ideje. Nehéz lesz elindulni, de aki jól kialudta magát, kellemeset álmodott, az szép napnak néz elébe, még ha el is kell hagynia a Varázshegyet.

2010 - Dobszay Balázs (12.B)

  „Uramisten, gondolta Medve, hogy megszoktam őket. Uramisten, gondolta, tulajdonképpen micsoda lappangó, rejtett, megbízható boldogság ez, velük lenni. Ha ez a vén marha most beleesne a vízbe, utánaugranék. Nem is a két szép szeméért. De hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel ugrál a világban, hanem igazában a nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból, valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Pedig nem erről volt szó eredetileg.”

 

Kedves diáktársaink! Kedves tanáraink! Kedves szüleink és rokonaink!

 

Ottlik Géza Iskola a határon című regényének a végén hangzanak el ezek a szavak. A katonai reáliskola végzős diákjai egy hajó korlátján ülve cigarettáznak. Az olvasó néha úgy érzi, hogy a szereplők szinte tudják, hogy nem sokára megszakítják történetük feljegyzését és a regény pár lap múlva abbamarad. Nem véget ér, csak abbamarad. Ottlik a szereplők neveit megőrzi, mint kincseket és újra felbukkannak más regényeiben. A történet – ha nem is ugyanott és ugyanúgy – de folytatódik.

Kedves Osztálytársak, évfolyamtársak, nem tudom, hogy vagytok vele: nekem az utolsó egy évben, ebben az utolsó félévben sokszor volt hasonló élményem, sokszor hasonló szavak jutottak eszembe. Mint a mindennapi menzás kenyér, reggelire, olyanok vagyunk egymás számára. Tudjuk, hogy néha száraz, néha állott, de kell nekünk. És ha néha nincs – az akár a palotaforradalom kitörésének oka is lehet. Pedig nem erről volt szó eredetileg: mi csak egy jó iskolába akartunk járni. De mi is az, hogy jó iskola?

Ha azt feltételezzük, hogy mindenki önszántából jött ide, vagy legalábbis az ő döntése volt a legfontosabb, akkor azt mondhatjuk, hogy mindenki bizonyos elvárásokkal vágott neki Pannonhalmának. Elvárásokat támasztottunk önmagunkkal, de még inkább az iskolával szemben. Ezek az elvárások gyakran teljesíthetők voltak, ötöst kaptam ebből-abból, és nézd, a prefektus is engedte, hogy utolsó este halkan ne beszélgethessünk, vagy tovább fennmaradhassunk. Ezek egyszerű gyermeki elvárások, amelyek nagyon fontosak az életünkben. Hasonlatosak a szülőkkel szembeni gyermeki bizalmunkhoz, hitünkhöz. Az én apám a legjobb ember. Az én anyám a legjobb háziasszony. Aztán meg kellett éljük, azt az időszakot, mikor az iskola a szemünkben megsemmisült, mindenben sokszor jogosan, sokszor jogtalanul megláttuk a hibát. Elveszítettük a gyermeki bizalmat; a tapasztalataink, az élményeink igazságtalanságokról és visszaélésekről beszéltek. A hit széttöredezett, a bizalom megrendült, az elvárások, a célok pedig szertefoszlottak. De nem egyszerre hirtelen, hanem szépen lassan, vagy épp csak egy picit, de még az a pici megrendülés is óriásivá nőtte ki magát.

Antal atya szerint van egy adott időszak minden pannonhalmi diák életében, mikor elcsendesedik. Ehhez a csendhez könnyű eljutni például a bukás – most nem tanulmányi értelemben – vagy egy végzetes hiba, és ezt most komolyan mondom, nem viccelek, könnyű eljutni a csendhez a bűn által is. Azonban ebben a csendben, könnyű végre megtalálni önmagunkat és meglátni a Jóistent, aki szintén néma ezekben a percekben, de ránk néz és figyel ránk. A csend termékennyé válik. És a bukás vagy a hit elvesztése után új utakra lelhetünk és az új út a belátással, az elfogadással kezdődik. Elfogadom végre azt is, ami én vagyok. És ezáltal megvallom: ha nem is tökéletes, nem is hiba nélküli, de elég jó apám és elég jó anyám van. És ez fontos, hogy elég jó, ezt kimondani nem lekicsinylése a szülőknek, hanem egy tiszta és tisztán emberi, minden póz nélküli elfogadás. És ez a viszony Pannonhalmával sem árt. Pannonhalma sok helyen hibás, akárhány e-mailt küldünk is a karbantartóknak; ha kritikusan szemléljük, bármikor találunk benne hibát. De ismerjük el, mondjuk ki, lássuk be, elég jó anyánk van. Ha egy ilyen második indulást megélünk új célok fogalmazódnak meg, és talán ez a legfontosabb, már egyáltalán nem valami szenvedély fűti minket, hanem valami értelmes és elbeszélhető vágy ébred a szépre, a jóra, és szörnyű kimondani a tudásra. Mindezek a folyamatok persze nem ilyen látványosak vagy drasztikusak inkább a hétköznapokban tapasztaljuk meg őket, hétköznapi csalódásokból és örömökből alakul ki. A második indulásban ráébredhetünk arra is, hogy nem önmagunktól és éppen ezért nem önmagunkért vagyunk. Abban szerencsés helyzetben találjuk magunkat, hogy a minket körülvevő emberek egyszerre a segítőtársaink és ők azok is, akiknek segíteni kell.

Sok iskolában folyton vagy azt szajkózzák, hogy mi egy család vagyunk, vagy azt, hogy a hely, az iskola szelleme mennyire átjárja az embert itt. Hál’ istennek Pannonhalmán ezt nem kell bizonygatni – sokszor ahol bizonygatják, már nem is igaz, hanem olyasmi, amire szükség lenne. Nálunk elég csak odafordulni valakihez és megszólítani: „Atya, mi a program holnap?” A mi közösségünk számára legjobb igazolás a közös nyelv, testvériskolák, ismerősök sokszor értetlenkedve néznek szavaink hallatán: Stúdium, silentium, prefektus, továbbalvás, feleletmenetesség, tájfutás.

Olyan mondatok pedig, amelyek nagyon sokszor idegenül hatottak – mint például kilencedikben, hogy az „anagramma a neoretorika transzmutációs metaplazmusa”, sokszor új fényben új értelmet nyernek. Egy ilyen mondatot szeretnék megosztani. Szent Ágoston így ír:

„Jézus, az Ember, az út, amelyen járunk.

Jézus, az Isten, a cél, ahova tartunk”

Csak most értjük meg igazán. Ma már azt gondolom, nincs fontosabb, mint tartani és tartozni valahová. Szerencsés helyzetben vagyunk mivel közösségekben nőttünk föl: körülvett minket a család, a baráti kör. És szerencsés helyzetben voltunk, mert mindig voltak adott célok. Tartottunk valahová, elmozdultunk A-ból B-be. Az a fontos, hogy a következő időszakban is így legyen, mind számunkra, ballagó diákok számára és az itt tanuló diáktársaink számára is. Sokszor nehéz volt elfogadni, belátni, hogy kikkel kell együtt élni. Sokszor nehéz volt elfogadni is mi a célunk. Pedig egyszerűen csak az evangélium emberére kellett volna tekintenünk, az ő emberségére, ő egy lehetőség volt, egy adott út a számunkra.

Pannonhalma a történetek, a sorsok kibontakozásának kezdete. Már a legelejétől fogva magunkban hordozunk mindent, de itt kezd látszani belőle valami. Itt zajlik le az első sorsfordító beszélgetés, itt alakul ki az első barátság az első igazi konfliktus. Itt érik meg bennünk sok tapasztalat. Már bennünk minden és az idő elkezdi kibontani.

Mindenki egy perccel tovább akarja írni a saját történetét, de tényleg pont egy perccel tovább – mint holnaptól mi az érettségiket. És Pannonhalma ezt hagyja, hagyja, sőt akarja, hogy a válaszútra lépjünk, hogy továbblépjünk. Ebből látszik, hogy él.

 

 

 

 

 

-->

tovabb

Energiahatékonyság növelése a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban

A mai nappal energiahatékonysági beruházás kezdődik a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. A projekt az épület tetőterének energiahatékony fejlesztését szolgálja. Jelenleg a tetőtér fenntartása jelentős energiaveszteséggel és magas költségekkel jár, mert határolószerkezetei nem felelnek meg a vonatkozó előírásoknak, fűtésrendszere és nyílászárói elavultak, energiapazarlóak.  A fejlesztés keretében megvalósul a tetőtér belső hőszigetelése, a tetőablakok cseréje valamint épületfelügyelt helyiségenkénti hőmérsékletszabályozást alakítunk ki, illetve az épület egészében lecseréljük az elavult fényforrásokat alacsony energiafelvételű LED fényforrásokra. A korszerűsítés révén mérséklődik az épület fenntartási költsége, valamint csökken a fajlagos energiafelhasználás. Az Európai Unió és Magyarország Kormánya a projektet 74.465,482,-forint támogatásban részesítette az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program keretében. A projekt várható befejezése: 2014. 10. 31.

 

You'll need Skype CreditFree via Skype

 

tovabb

A holokauszt áldozatainak emléknapja

Az idei emléknapot 2014. ápr. 28-án, hétfőn tartjuk. Vendégeink a Tübinger Offensive Stadtmission keresztény közösség, amelynek tagjai közt náci bűnösök unokái vannak, Avner Boskey, krisztushívő izraeli zsidó, ill. a Szent Egyed Közösség. Az emléknaphoz szorosan kapcsolódik a német közösség szervezésében a Menetelés az Életért esemény. Részletes program és képek alább.

 

Rajzterem: Egy német keresztény közösség (TOS: Tübinger Offensive Stadtmission) tagjai beszélnek a családjuk történetéről és a hitükről. Téma: A közösség tagjai jó részének egyenes ági felmenői náci bűnösök voltak. Mit lehet kezdeni hívő keresztényként egy ilyen családtörténettel?

Asztrik-terem: Avner Boskey, Krisztushívő izraeli zsidó ember beszél (feleségével) a saját hitéről és identitásáról. Ő a judaizmusba született és/ám hiszi, hogy Jézus Krisztus a Messiás. Téma: Számára a két vallás különbsége/ellentéte személyes probléma; és a holokauszt eseményére is a hite szempontjából tekint rá.

Teleki-terem: A Szent Egyed Közösség olasz alapítású katolikus közösség, amely nagy hangsúlyt fektet a szegényekkel, üldözöttekkel való szolidaritás vállalására. Téma: Miért tartják fontosnak keresztényként, katolikusként, hogy a holokauszttal foglalkozzanak? A közösségük rendszeresen szervez fiataloknak utat Auschwitzba. Miért és hogyan?

Képek megtekinthetők itt.

 

Hinnünk kell – különben Isten saját ígéreteit tekintve inkoherensnek bizonyulna – hogy Izrael összes szenvedése, amidőn kiválasztottsága miatt a pogányoktól üldözést kell elszenvednie, a Messiás szenvedésének része, ahogy a betlehemi gyermekgyilkosság is része Krisztus szenvedésének. Amennyiben a keresztény teológia nem volna képes a megváltásról és a kereszt misztériumáról szóló tanításába beemelni azt, hogy Auschwitz is Krisztus szenvedésének részét képezi, teljes abszurditásba fordulna. Isten kiválasztottjainak üldözése ugyanis nem egy az emberi bűntettek sorában, hanem olyan bűntett, amely közvetlenül a kiválasztáshoz kapcsolódik, a zsidó léthez. (J.-M. Lustiger bíboros)

tovabb

Végzős diákjaink bérmálása

Április 27-én, Húsvét II. vasárnapján a 10.00 órakor keződő konventmisében dr. Várszegi Asztrik főapát úr a bérmálás szentségében részesítette negyvenhárom végzős diákunkat. A diákok a felkészülést főapát úr és Cirill atya vezetésével januárban kezdték el, s vasárnap esténként rendszeresen találkoztak. A bérmálás a bevezető szentségek utolsó mozzanata, azt a döntést teszi rményeink szerint teljessé, amelyet a kereszteléskor a szülők és a keresztszülők hoztak meg kisgyermek helyett, s amely felé ő élete első tizennyolc éve során haladt.

tovabb

Tanulmányi versenyeredmények

Pamper Zsolt (9.B) a megyei Berzsenyi Dániel szavalóversenyen 1., a Magyar Írószövetség által meghirdetett Radnóti és kortársai szavalóversenyen pedig a döntőbe jutott. A 37. sárvári Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázat és Találkozón 2014. április 15-18-án vers kategóriában Kovács Márton (12.B) Arany oklevelet kapott. Az Országos Történelem Tanulmányi Versenyen Lukács Patrik (8.A)  5. helyen, Savaria Történelem Versenyen Csapláros Dániel (10. A)  11. helyen végzett. Gratulálunk!

Az április 10-én, csütörtökön a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban megtartott Berzsenyi Dánielről elnevezett megyei középiskolai kollégiumi szavalóversenyen Pamper Zsolt (9. B) mellett iskolánkat a versenyen még Kállay Albert (9. B) képviselte.

A  Radnóti és kortársai szavalóversenyén több száz induló közül (iskolánkból 5 fő nevezett) az országos döntőjébe jutott Pamper Zsolt (9. B). A verseny döntője a Magyar Költészet Napján, április 11-én volt a Magyar Írószövetség Székházában. Diákunk a döntő 13 fős mezőnyében rangos zsűri előtt szavalhatta el választott két versét (Radnóti Miklós: Tétova óda és Babits Mihály: Csonka Magyarország).

Az idén 37. alkalommal megrendezett Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázat keretében ötven kiválasztott pályázót hívtak meg, vers, próza és tanulmány kategóriából a szokás szerint Sárváron megrendezett találkozóra. A három napos Nádasdy Várban rendezett programok során a zsűri részletesen kiértékelte a behívott pályázók munkáit, majd zárásként a díjkiosztóra is sor került. Kovács Márton XII. B osztályos tanulónk vers kategóriában arany oklevelet kapott.



 

tovabb

Atlétikasikerek

A Mezeifutó Diákolimpia Országos Döntőjében iskolánk 4. korcsoportos csapata (Drozdík Csaba, Andrónyi Márton, Marsó Máté, Bencz Mátyás, Bodó Barnabás) aranyérmes lett. Az országos döntőbe jutott, de akadályoztatás miatt nem indult 6. korcsoportos csapatunk (Dombi József, Cseh Barnabás, Andrónyi Tamás, Bencs Miklós). Gratulálunk nekik és felkészítő edzőjüknek, Török Lorándnak. További eredmények a KIDS-ről alább olvasható.

 

KIDS Balassagyarmat

 III. korcsoport

Rónaky Richárd 7.             egyéniben II. helyezés

IV. korcsoport: csapat 1. helyezés 

-          Andrónyi Márton 9.B                    egyéniben I. helyezés

-          Marsó Máté 8.                                 egyéniben II. helyezés

-          Bencz Mátyás 9. A

-          Bodó Barnabás 7.

-          Romhányi Krisztián 7.

 

 

 

tovabb

OKTV-döntős eredmények

Telek Máté (11.B, latin) 2., Milbik József (11.A, történelem) 5., Matusek Márton (10.A német) 11., Koleszár Balázs (12.B) 11. (biológia) és 25.  (kémia), Pusztai Ferenc (12.A, magyar irodalom) 18., Kerekes Attila (12.B, földrajz) 20., Incze Dániel (11.A, biológia) 25., valamint Böhm Róbert (12.B, filozófia) 29., Rajta László (12.B, matematika) 47. helyen végzett a döntőben! Az országos Irinyi-kémiaversenyen Borzsák István (9.B), Drozdík Álmos, Topa Lukács (10.A) és Telek András (10.B), országos történelemversenyen Lukács Patrik (8.) és Csapláros Dániel (10. A) döntős. Nekik is és tanáraiknak is gratulálunk!

 

 

tovabb

Soóki-Tóth Gábor péntek esti előadása

2014. április 11-én (pénteken) este 8 órakor a Teleki-teremben

SOÓKI-TÓTH GÁBOR
(ingatlanhasznosítási igazgató, városfejlesztő tanácsadó, egyetemi oktató)
tart előadást

A VÁROSFEJLŐDÉS ANATÓMIÁJA –
kortárs kihívások az urbanizáció
évszázadában

címmel
A globális népesség fele városokban él, 2050-re ez az arány elérheti a 70%-ot. Az ipari forradalommal kezdődő
urbanizációs folyamatot, a népességkoncentrációt és következményeit tekinti át az előadás. Elsősorban
az elmúlt fél évszázadra és a belátható jövőre koncentrál európai és észak-amerikai városok példáin keresztül, amelyeket tanulságok
nélkül másol a fejlődő világ, bizonyos szempontból mi is. Futurisztikus víziók mellett a hétköznapokban is megtapasztalható
változások hátteréről és lehetőségeiről is szó lesz, ami egyúttal az élhető városi jövő záloga.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

tovabb

Sikerek a Festival d'Italianon

A hétvégén Budapesten szervezett olasz fesztiválon csaknem ezer versenyző vett részt több kategóriában. Pannonhalmi diákjaink nagy sikerrel szerepeltek. Részletek alább.

A mi csapatunk a kultúrtörténeti versenyen csupán pár ponttal lemaradva, de nem jutott tovább a döntőbe, míg a Meseírás kategóriában Tóth Donát (XI.B) "Dicséretet" kapott, az Egyéni ének kategóriában pedig Böcz János (XI.B) IV. helyezést ért el. Mindegyik helyezés szép eredmény, mert sok, 30 - 40, nagyon ügyes versenyzővel kellett  "megvívniuk".
Gratulálunk a résztvevőknek, valamint felkészítőjüknek, Villányi Rita tanárnőnek.

 

tovabb

Sporteredmények

Iskolánk kosárlabda-csapata a hétvégén, március 28-30-án, Zalaegerszegen az országos diákolimpia döntőjében 5. helyezést ért el. Atlétáink Balassagyarmaton hozták el az arany- és ezüstérmeket. Éder Dániel vívásban országos 5. Részletesen alább. Gratulálunk!

Kosárcsapatunk öt mérkőzést játszott péntektől vasárnapig. Egyetlen mérkőzésen kellett vesztesen lejönnünk a pályáról, a többit megnyertük. Sajnos azonban ezen a meccsen a 4 közé kerülésért játszottunk, így már csak az országos 5. helyet szerezhettük meg.

A csapat tagjai voltak:

Filep Dániel 11.a,  Hyross László 12.a, Kiss Dömötör 11.a, Kovács Dániel 10.a,

Kovács Zsombor 11.b, Marxer Benedek 10.a, Soós Mihály 12.a, Szabó Péter 11.a,

Takács Ábel 12.b,  Újváry Miklós 12.b,  Tóth Vilmos 12.b, Vadas Ágoston 12.b

A torna „All Star” csapatába választották Hyross Lászlót.

A csapat induláskor Pannonhalmán, ill. a torna után Zalaegerszegen:

    

Csoport meccsek:

Pannonhalmi Bencés G. – Kecskeméti Bányai Júlia Gimn.  47 : 27

Pannonhalmi Bencés G. – Dunaújváros Széchenyi István Gimnázium  85 : 15

 

Negyeddöntő, a legjobb 4 közé kerülésért:

Pannonhalmi Bencés G. – Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium  26 : 27

 

Helyosztó mérkőzés az 5-8. helyért:

Pannonhalmi Bencés G. – Szombathelyi Műszaki Szakközépiskola és Kollégium  43 : 26

 

Az 5. helyért mérkőzés:

Pannonhalmi Bencés G. – Kaposvár, Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola  49 : 29

 

tovabb

Egyházzenész diákjaink koncertje

2014. április 2-án fél 6-kor a Bazilikában  

Girolamo Cavazzoni

művei hangzanak el:

 

Lucis creator optime

Ave maris stella

Magnificat primi toni

Missa de Beata Virgine

 

egyházzenész diákjaink előadásában.

 

Vezényel: Brandné Szabó Ildikó

Orgonán közreműködik: Kiss Zsolt

 

Mindenkit szeretettel várunk!

 

tovabb

Erdélyi Ádám péntek esti előadása

2014. március 28-án 20.00 órakor a Gimnázium Teleki-termében

Erdélyi Ádám
tart előadást

Lázadnak-e a robotok?
A humanoidoktól a nanorobotokig

címmel.
Erdélyi Ádám (Alpen-Adria-Universität, Klagenfurt) mérnök, informatikus-kutató a robotika
múltját, jelenét és jövőjét körüljárva mutatja be annak mibenlétét és próbál választ keresni olyan
kérdésekre, mint: „Létez(het)nek-e érző, gondolkodó gépek?”, „Sci-Fi vagy valóság?”, vagy
„Hogyan működik a kibernetikus organizmus (cyborg)?”

Az előadás prezentációja itt érhető el az eredeti hosszabb, ill. rövidebb változatban.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

tovabb

Országos versenyek döntős eredményei

Az országos Körösi Csoma Sándor-földrajzversenyen Pusztai Ferenc (12.A) 9., Halász Bence (10.B) 10. helyezést ért el. Pusztai Ferenc a TUDOK országos döntőjében a történelem szekcióban különdíjat kapott. Gratulálunk nekik és felkészítő tanáruknak, Ontko Henriknek és Dénesi Tamásnak!

 

 

tovabb

Március 21. - Szent Benedek Atyánk ünnepe

Beszámoló és képek az ünnepről itt találhatóak.

 

Március 20. csütörtök

18.30     I. Vesperás - a gimnázium részvételével

Március 21. péntek

6.45 Laudes
10.00 Ünnepi konventmise a gimnázium részvételével, főcelebráns: Böcskei László nagyváradi megyéspüspök
11.40 az időszaki kiállítás megnyitása a Főkönyvtárban
18.30 II. Vesperás

Szeretettel várunk mindenkit ünnepünkre!

tovabb