Ikon és ereklye - Képtisztelet Keleten és Nyugaton - 2014

 

A KIÁLLÍTÁS 2014. NOVEMBER 11-ÉN BEZÁRT.

Kurátor: Dr. Bokody Péter

A Pannonhalmi Főapátság 2014-ben két, egymáshoz kapcsolódó kiállításnak ad otthont. A Főapátság 2001 óta működő monostori kiállítóterében idén márciustól az Ikon és ereklye: Képtisztelet Keleten és Nyugaton című tárlat látható (2014. március 21.–november 11.). 2014 júliusában nyílik meg az Apátsági Major Látogatóközpont, ahol az érdeklődők ezen a nyáron a Kép és kereszténység: Vizuális médiumok a középkorban című kiállítást tekinthetik meg (2014. július 10.–szeptember 30.). A tárlatok célja, hogy a látogatók számára felidézzék a képhasználat változatos formáit és médiumait a középkori kereszténységben. A két kiállításhoz közös, kétnyelvű (magyar–angol) katalógus készült Kép és kereszténység: Vizuális médiumok a középkorban címmel, amelyben a bemutatott tárgyak leírásait magyar és nemzetközi szakemberek összefoglaló tanulmányai egészítik ki a mozaiktechnika kérdéseitől kezdve a könyvfestészet jellemzőin át egészen az ereklyekultusz történetéig.

 

Ikonok

 

A kiállítások nem pusztán a Főapátság régi és új kiállítóterei között létesítenek kapcsolatot, hanem a kurátor, Bokody Péter (Plymouth University) elgondolásában a kettős tér lehetőségeit kihasználva két irányból közelítenek a középkori képhasználat problémájához. Az Ikon és ereklye című kiállítás a keleti és a nyugati képtisztelet összefonódó történetét vázolja a képkultusz és az ereklyekultusz szembeállításán, valamint a táblakép születésén keresztül. A Kép és kereszténység című kiállítás ugyanezt a folyamatot a középkori vizuális médiumok perspektívájából tekinti át, ahol a táblakép nyugati elterjedése a mozaik, az üvegablak, a falkép és a könyvfestészet kontextusában értelmeződik. A két kiállítás közös mozzanata Konstantinápoly keresztes kifosztásának (1204) középpontba állítása: mind a képek tiszteletének intenzív formái, mind pedig a fára festett kép médiuma ezt követően vált meghatározóvá a nyugati kereszténységben. Bizánc kifosztása így a latin képtiszteletnek és a nyugati képhasználatnak is új irányt szabott, hatása egészen a modern festmény kialakulásáig mutat. A kiállításokon Nagy Dénes dokumentumfilmje tekinthető meg, amely két középkori monostorba vezeti el a látogatót: a burgundiai (Franciaország) Vézelay templomába, ahol Mária Magdolna ereklyéjét őrzik, és a bukovinai Sucevita (Románia) román ortodox közösségébe, amely kívülről is festett templomáról híres.

 

Mária és a kisded, 13. századi ikon Zadarból

 

A kiállításokon négy ország tizenhét gyűjteményéből láthatók műtárgyak. Az Ikon és ereklye tárlaton kiemelkedik a vélhetően magyar vonatkozású, Szent Kálmánnak tulajdonított, 12. századi fejereklyetartó (Bencés Apátság, Melk), valamint Mária Magdolna és Keresztelő Szent János 14. századi ereklyetartói (Egyházművészeti Kiállítás, Zadar). Az ikon nyugati recepciójának kiemelt emléke az a 14. századi velencei diptichon (Keresztény Múzeum, Esztergom), amelyen a Mária-ikon már nem mint ikon, hanem mint gótikus építészeti környezetbe ágyazott kép jelenik meg.

 

Ereklyék

(Fotók: Szabó Béla)

A Kép és kereszténység kiállítás anyagában a középkori vizuális médiumokat többek között 12. századi mozaikok (Museo Torcello, Torcello), 15. századi üvegablakok (Universalmuseum Joanneum, Graz), 14. századi freskók (Szépművészeti Múzeum, Budapest), 15. századi táblaképek (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) és 11–15. századi kódexek (Sankt Paul im Lavanttal; ELTE Egyetemi Könyvtár, Budapest; Országos Széchényi Könyvtár, Budapest) idézik meg. Az istentisztelet alternatív és exkluzív képi világába 9. századi Karoling elefántcsont könyvborító és 13. századi miseruha (mindkettő Sankt Paul im Lavanttal) enged betekintést. A képhasználat nyilvános formái mellett megjelennek a magánáhítat képi eszközei is: 14. századi kisméretű táblaképek és oltárok (Szépművészeti Múzeum, Budapest), valamint elefántcsont diptichonok (Iparművészeti Múzeum, Budapest).

 

 

15. századi üvegablakok

 

A két kiállítás kiváló alkalmat ad arra, hogy az érdeklődők a keresztény képtisztelet különböző formáit és anyagi hordozóit összehasonlító perspektívából szemléljék. Ebből a perspektívából megtapasztalható a középkori keresztény kultúra lenyűgöző vizuális gazdagsága. Fogódzókat kínál továbbá annak megértéséhez, hogy a középkori kereszténység milyen módokon határozta meg a modern és a kortárs képhasználatot. Különösen fontos, hogy a kiállításokra Pannonhalma bencés monostorán belül két múzeumi térben kerülhet sor – vagyis az intézményi környezet önmagában jelzi a folytonosságot és a törést, amely a középkorhoz fűződő viszonyunkat meghatározza.

 

Kép és kereszténység